Az utazással általában együtt jár, hogy az embernek rengeteg új benyomást kell feldolgoznia. Otthagyja meghitt környezete bizton­ságát, ismeretlen tájak felé veszi útját, anélkül hogy előre sejthetné, miféle újdonság várakozik ott reá. Lelki értelemben mindez annyit jelent, hogy az ember saját lényének eleddig ismeretlen tájaira vivő utazásra indul..

• Az ismerthez való öntudatlan ragaszkodás, valamint az ismeretlentől való félelem odáig fokozódhat, hogy az illető elszédül és rosszul lesz.
• Ráadásul az utasok jelentős része valaki másnak az ösztönzésére in­dul el, saját magának aligha van beleszólása abba, hova irányul és ho­gyan fog lezajlani az utazás. Következésképp az egyedül utazók többségének semmiféle panasza sem támad, kizárólag utastársakként lesznek rosszul, minthogy másoktól függenek s a történések alakulá­sába egyáltalán nem szólhatnak bele.
• A mozgásbetegség tehát egyben az attól való félelem is, hogy az ember nem lehet ura a helyzetének, másokra kell hagyatkoznia, életét nem irányíthatja önmaga, hanem, mintegy „leéletik" vele.
• Az autóbuszon történő utazáskor ezt a kény­szerérzést társadalmi szinten éli meg. Egyvalaki irányít, a többiek kö­vetik. Az ember csupán parányi pont a tömegben, engedelmeskednie kell. Repüléskor a magasba emelik, ahol szédítő érzés fogja el. Ijesztő gyorsasággal halad előre és fél, hogy netán lezuhanhat, a legszíveseb­ben a földön maradna. Hasonlóképp aki nem menetirányban ül, azaz „visszafelé utazik", gyakorta szédülésben szenved.
• A mozgásbetegség tehát világosan utal azon készségünk vagy képességünk hiányára, hogy önmagunkat el tudjuk engedni, képe­sek legyünk másokra ráhagyatkozni, s hagyjuk a dolgokat megtör­ténni. A közösség meghitt közegébe való beágyazódottság hiánya valamint az öntudatlan akarat, hogy az ember mindent maga irányít­son, végső fokon egy adott helyzet elkerülhetetlenségétől való tudattalan félelmet eredményez.
• Ilyen esetben a beteg előtt a követ­kező feladat áll: el kell engednie magát, a történések folyamatába nem szabad beavatkoznia, s minden szituációban önnön személyi­sége középpontjában kell nyugodnia. Hiszen a világ oly csodálatos, ha az ember vele összhangban s nem ellene él, ha csöndes szemlé­lőként a teremtés meghitt védettségében nyugszik és tudja - „min­den úgy jó, ahogy van".

Összefoglalva: Mozgásbetegség - a lazítás képességének, illetve készsé­gének hiánya; ösztönös hajlam a dolgok irányítására; a kiszolgáltatottság, az elkerülhetetlenség érzése