A kötőszövet az emberi test különböző részeit kapcsolja egymáshoz, tartja össze. A bőrnek, azaz érintkező szervünknek, feszességet és tartást biztosít. Kötőszövet az, ami „összeköt”. A kötőszöveti gyengeség a belső tartás és állóképesség csökkent mértékére utal. Az illető egyén könnyen szerez „kék foltokat”, azaz könnyen megsérül, még ha az ütés csekély erejű is volt.
- A kötőszöveti problémák arra utalnak, hogy túlságosan puha és hajlékony vagyok, ezáltal sérülést okozok magamnak. Az egyes testrészek közti természetes megfeszülésben zavar lépett fel.
- A kötőszövetnek lelki szinten az a képességem felel meg, hogy az egyes részeket képes vagyok egymáshoz kapcsolni. Állapota jelzi, mennyire vagyok összeszedett vagy hajlékony, belső lényem vajon eleven és simulékony-e, avagy nehézkes és sérülékeny. Ha szoros a kapcsolatom önmagammal, belső tartásom is szilárd. A külvilághoz való kötődés, mely bizonyos mértékig függőséget jelent, ebben az esetben felesleges. Ha viszont függőségbe kerültem, sebezhetőbbé, sérülékenyebbé válok, hiszen függőségem nincs összhangban a természetes feszültséggel.
- Minthogy érzékelem önmagamhoz való kötődésem hiányát, gyakran helytelen kapcsolatokba bocsátkozom, így szerezvén „kék foltokat” a világban. A véraláfutások tehát függőségemet és sebezhetőségemet teszik láthatóvá. Itt szerephez jut a vér is, azaz a lélek testi lakhelye. Az élettől ismételt (gondolati) lökéseket kapok, de gyakran magam is egy ilyen lökés szerepét töltöm be. Valójában viszont saját énemnek okozok sérülést.
Összefoglalva: Kötőszöveti gyengeség – túlzott engedékenységemmel önmagamat sértem meg; érzékenység, utólagos és csekély rugalmasság