Függetlenül attól, hogy nem megfelelő táplálékot vagy „emészthe­tetlen érzelmeket” nyelünk-e le, a gyomrunk erre mindig savképző­déssel reagál. Minthogy a gyomorsav a méreg, düh, félelem, agresszivitás és hasonlók megemésztésére nem alkalmas, a „sze­gény éhenkórász” savanyodik meg, azaz agresszív indulatai önmaga ellen fordulnak. A gyomor túlzott savtermelése tehát világosan jelzi, milyen mértékben „savanyodott be” az ember.

Az idült vagy heveny gyomorhurut kialakulásában, többek között az alábbi okok játszhatnak szerepet

• túlfeszített életmód. Akinek elképesztően sokféle információt kell befogadnia, szellemileg túl gyakran „át kell állnia”, aki egyik megbeszélésről a másikra rohan és egyetlen nyugodt perce sincs, előbb-utóbb – ha a gyomra minderre „érzékenyen reagál” – ingerültté válik.
• „ehetetlen ételek”. Aki tehát olyan konfrontációkba kerül, melyeket képtelen megnyugtatóan rendezni, akinek bizonyos információk „megfekszik a gyomrát”, vagy környezete révén állandó nyomásnak, idegesítő hatásoknak van kitéve, annak minderre a gyomra is érzékenyen fog reagálni.
• túl forró vagy túl hideg étel. Jelképes értelemben véve ez annyit jelent, hogy az ember végletes szituációkkal került szembe. Aki
  azonban önmagát, illetve teherbíró képességét túlbecsüli, annak végtére is nyugalomra van szüksége, hogy a benne felhalmozódottakat megemészthesse.

A gyomorhurut-terápia tehát egyaránt magában foglalja a kímélő étrendet és az idegesítő tényezők kiküszöbölését.

Összefoglalva: Gyomorhurut- bosszankodás, harag, félelmek, agresszi­vitás, hektika; nincs időm a dolgokat „megemészteni”; be­le-nem-egyezés, elnyomott konfliktusok