A kötőszövet az emberi test különböző részeit kapcsolja egymás­hoz, tartja össze. A bőrnek, azaz érintkező szervünknek, feszességet és tartást biztosít. Kötőszövet az, ami „összeköt”. A kötőszöveti gyengeség a belső tartás és állóképesség csökkent mértékére utal. Az illető egyén könnyen szerez „kék foltokat”, azaz könnyen meg­sérül, még ha az ütés csekély erejű is volt.

• A kötőszöveti problémák arra utalnak, hogy túlságosan puha és hajlékony vagyok, ezáltal sérülést okozok magamnak. Az egyes testrészek közti természetes megfeszülésben zavar lépett fel.
• A kötőszövetnek lelki szinten az a képességem felel meg, hogy az egyes részeket képes vagyok egymáshoz kapcsolni. Állapota jelzi, mennyire vagyok összeszedett vagy hajlékony, belső lényem vajon eleven és simulékony-e, avagy nehézkes és sérülékeny. Ha szoros a kapcsolatom önmagammal, belső tartásom is szilárd. A kül­világhoz való kötődés, mely bizonyos mértékig függőséget jelent, ebben az esetben felesleges. Ha viszont függőségbe kerültem, se­bezhetőbbé, sérülékenyebbé válok, hiszen függőségem nincs össz­hangban a természetes feszültséggel.
• Minthogy érzékelem önmagamhoz való kötődésem hiányát, gyakran helytelen kap­csolatokba bocsátkozom, így szerezvén „kék foltokat” a világban. A véraláfutások tehát függőségemet és sebezhetőségemet teszik láthatóvá. Itt szerephez jut a vér is, azaz a lélek testi lakhelye. Az élettől ismételt (gondolati) lökéseket kapok, de gyakran magam is egy ilyen lökés szerepét töltöm be. Valójában viszont saját énemnek okozok sérülést.

Összefoglalva: Kötőszöveti gyengeség – túlzott engedékenységemmel ön­magamat sértem meg; érzékenység, utólagos és csekély rugalmasság