Amikor egy különösen nehéz problémával foglalkozunk, melyet minden igyekezetünkkel meg kívánunk „emészteni”, étkezéskor túl sok gyomorsavunk termelődik, ami végső soron felfelé tör a nyelőcsövön: egyszóval „megsavanyodunk”.
A felesleges gyomorsav, mely a mellkas és a torok égető érzését okozza, mintegy azon törekvésünk jelképe, hogy a probléma végére járjunk, ugyanakkor világosan jelzi a kínzó zavar miatt érzett agressziónkat, dühünket is. A gyomorégés az epebántalmak és a gyomorfekély kialakulásának előjeleként is felfogható.
E betegség heveny formában jelentkezhet, ha valami konkrét dolgon „rágódunk”. Egyesek szinte állandó gyomorégésről panaszkodnak. Ilyesmi többnyire akkor lép fel, ha már huzamosabb ideje gyűlik bennünk az agresszió, ha újra meg újra szembesülnünk kell egy kellemetlen helyzettel, melyben nem merjük magunkat megvédeni, vagy éppen nem vagyunk hajlandók levonni belőle az esetleg kínos következtetéseket.
A gyomorégésben szenvedőnek végeredményben meg kell tanulnia megvédenie önmagát, meg kell tanulnia agresszív indulatait megfelelően kinyilvánítani, még akkor is, ha ezáltal kevésbé kedvelik majd vagy éppen huzamosabb ideig összeütközésbe kerül másokkal.
Összefoglalva: Gyomorégés – elutasítás, agresszió, düh, kellemetlen helyzettel való szembesülés, kedvetlenség
