A nátha kialakulásának lelki háttere könnyen felismerhető, elegendő csupán a külsőleg megnyilvánuló jelekre figyelnünk. Az embernek bedugul az orra, azaz „torkig van” valamivel. A nátha mindig olyan helyzetben jelentkezik, amikor az illető túlterheltnek érzi magát és indokot keres a visszahúzódásra, mivel jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a számára kellemetlen követelménynek eleget tudjon tenni.
- Mindenki megérti, ha az ember ilyen állapotban visszavonulni kénytelen. Végül is fáj a feje, csöpög az orra, könnyezik a szeme, s a test mindenre ingerülten reagál. Ezek a testi síkon jelentkező szimptómák nagyon is világosan utalnak rendkívüli érzékenységünkre. Ha valaki mégis közel merészkedne hozzánk, egy tüsszentéssel távolságtartásra intjük, vagy éppen „odahörgünk neki” valamit.
- Fordított értelemben viszont a megfázás – az ember felfokozott kapcsolatteremtő képessége esetén – rákényszerít arra, hogy bizonyos távolságot tartsunk a többiektől és sokkal jobban odafigyeljünk önmagunkra. A mandulák megduzzadása is arra utal, hogy többé nem tudunk és nem is lenne szabad mindent lenyelnünk, inkább valódi lényünk valóságában kellene élnünk ahelyett, hogy külsőségekkel tömjük tele magunkat. A nátha mindenesetre szabad folyást enged valaminek, belső „tisztulásra” kerül sor, amiből test és lélek egyaránt megerősödve kerül ki – míg előbb-utóbb ismét torkig nem leszünk valamivel.
Összefoglalva: Nátha – torkig vagyok valamivel; a dolgok
