A vérnyomás az ember dinamikájának módját és mértékét jelzi. E jelenséget a vér és annak útját behatároló véredények kölcsönös egymásra hatása idézi elő. A véredények azon korlátoknak felelnek meg, melyek tulajdon lényünk kibontakoztatásának szabnak határt. A túl alacsony, illetve magas vérnyomású ember egyaránt kitér a konfliktusok elől, ahelyett, hogy megoldásukon munkálkodna..

• A ma­gas vérnyomás egy adott tevékenység szüntelen elképzelése nyomán jön létre, ám anélkül, hogy e tevékenységet véghez vinnék, azaz cse­lekvésben realizálnák, így tartós feszültség, állandó izgalmi állapot alakul ki, melyet a véghez viendő teljesítmény iránti elvárás hatványo­zottan ébren tart.
• A túlzott feszültségi állapot révén rövid ideig tetemes mennyiségű energia áll rendelkezésre, ez azonban mégsem kerül fel­használásra, s így állandó magasfeszültségként marad fenn.
• Amint egy problémát érintünk, vérnyomásunk emelkedni kezd, de rögtön csökkenő tendenciát mutat, ha a konfliktusról beszélhe­tünk. Elegendő csupán elképzelnünk valamely fizikai tevékenysé­get vagy nyomasztó helyzetet, vérnyomásunk máris felszökik.
• Modern életünk fokozott pszichoszociális stresszhatásai, az elfoj­tott agresszív indulatok, felháborodás, félelem és düh nagymérték­ben hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez. A huzamos lelki megterhelés szintén tartós magasfeszültség kialakulásához vezet­het. A magas vérnyomású ember örökös várakozási feszültségben él, megpróbál teljesítményével kitűnni, tökéletesen megfelelni a maga és mások elvárásainak. Higgadtnak tűnik, pedig nem az.
• Személyiségének megzabolázatlan megnyilvánulásait a valóság­ban csupán elfojtja. Neveltetése megakadályozza abban, hogy őszin­tén kinyilvánítsa érzelmeit. A magas vérnyomású ember cselekvésbe menekül, anélkül viszont, hogy tényleg megtenné a lényeges lépést s így megszabadulna a konfliktustól. A teljesítményről és helyes visel­kedésről vallott merev elképzelései belső feszültségének fokozódásá­hoz vezetnek.
• Az ilyen egyén társadalmi szempontból tökéletesen alkalmazkodóképes, felelősségtudó és lelkiismeretes, pedig látszóla­gos higgadtsága mögött mélyen gyökeredző agresszív indulatok hú­zódnak, és teljességgel képtelen arra, hogy igazi érzelmeinek kifejezést adjon.
• A magas vérnyomás férfiaknál gyakrabban fordul elő, s a külsőleg megnyilvánuló úgynevezett „önuralom” végső soron szívinfarktushoz vezethet. Az önuralom e formája ugyanis a vérerek összehúzódását váltja ki. A vér nyomása és az összeszűkült erek általi ellennyomás a kiegyenlítődésnek igencsak ingatag módját hozza létre, mely előbb-utóbb katasztrófába torkollik.
• De magas vérnyomást idézhet elő az erek rugalmasságának csök­kenése is, például az érfal elmeszesedése révén. Ilyenkor korral összefüggő magas vérnyomásról beszélünk. Bár ennek nem kell szükségképpen így alakulnia, időskorban sokan elvesztik rugalmas­ságukat, a körülményekhez való alkalmazkodóképességet. Minden­nek testi megnyilvánulásaként az erek megmerevednek.

Összefoglalva: Vérnyomás (magas) – túlfokozott dinamika, elfojtott ag­resszió, fegyelmezett érzelmek, becsvágy, a rugalmasság hiánya

Amit tenni kell

• A magas vérnyomásban tehát az a felhívás rejlik, hogy próbál­junk rugalmasabbak lenni, szabaduljunk meg a nagyravágyástól, hogy szüntelenül többet akarjunk elérni, miközben bensőleg egyre inkább megmerevedünk. Állandó feszültségben élünk ahelyett, hogy inkább az érzelmek szavára hallgatnánk s nem szalasztanánk el többé a helyeset, miközben hibásan cselekszünk.

• E felhívás azt is magában foglalja, hogy önmagunkkal szemben is szabadon érvényre juttassuk érzelmeinket, szeressük magunkat, miközben másokkal is „szívélyesebben” viselkedünk. Ha meg­tesszük, amit meg kell tennünk, a belső feszültség is alábbhagy, ami jótékony hatást gyakorol a magas vérnyomásra