A szürkehályog esetében az anyagcsere egyfajta zavaráról van szó. A szemlencse nem kap megfelelő vagy elegendő táplálékot, anyag­cseretermékek maradnak vissza benne, melyek a látást és a szaru­hártyát is zavarják. A betegség teljesen váratlanul jelentkezhet, kellemetlen eseményekkel, netán egy nemkívánatos személy látogatásával összefüggésbe, és ugyanolyan hamar meg is szűnhet.

• Gyakran a cukorbaj szövődményeként alakul ki.
• Sokat segíthet a táplálkozás radikális megváltoztatása, ami szel­lemi-lelki szinten annyit jelent, hogy a jövőben elkerüljük a helyte­len „benyomások” befogadását. Kívánatos továbbá kerülnünk a mozgásszegény életmódot, hogy fizikai mozgékonyságunk fokozó­dásával szellemi-lelki ruganyosságunk is növekedjék, nehogy bizo­nyos nézeteinkben megmerevedjünk.
• Amennyiben ez utóbbi bekövetkezik, minden bizonnyal fizikai látásunk is megmerevedik. Általában véve gyökeresen meg kell változtatnunk helytelen élet­szemléletünket, azaz szellemi-lelki téren fel kell ismernünk és kö­vetnünk kell az élet törvényeit.
• Jótékony hatásúnak bizonyulhat a koplalás is. A betegnek meg kell próbálni javítani a légzésmódján is, hogy ezáltal ismét részt kelljen vállalnia a külvilág történéseiben – legalábbis az eddiginél nagyobb mértékben. Szó szerint ez annyit jelent, hogy részt kap és vállal is.
• Amennyiben a szürkehályog a cukorbaj szövődményeként lépett fel, arra szólít, hogy újra megtanuljunk szeretetet adni és valóban őszintén elfogadni ott, ahol irányunkban kinyilvánítják.
• Amíg mindez egyáltalán nem vagy csak részlegesen következik be, továbbra sem fogunk tisztán látni, szaruhártyánkat s ezáltal a tekintetünket is zavarja valami, míg teljesen el nem veszítjük azon  képességünket, hogy a dolgokat olyannak tekintsük, amilyenek valójában. Hiszen ha valamit nem akarunk meglátni, ez előbb-utóbb látási képességünk elvesztéséhez vezet.

Összefoglalva: Hályog (szürke) – anyagcserezavar, szellemi-lelki „moz­gáshiány”, megmerevedett nézetek; felszólítás, hogy több érdeklődést tanúsítsunk a világ iránt