A szívritmuszavarok a szívműködés „botladozásában”, erős szívdobogásban, szapora szívverésben, szédülékenységben és szabálytalan pulzusban nyilvánulhatnak meg. A súlyos ritmuszavarok mindenképpen orvosi kezelést igényelnek, mivel a szívműködés zavara kihat a vérkeringésre is, így az egyes szervek nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigénhez.
- Az embernek két központja van: a szív és az agy, vagyis az érzelem és értelem. A ritmuszavarok esetében a szív félrever, mert tulajdonosa nem hagyja magát befolyásolni, érzelmileg megmerevedett, mozgásképtelen. Cselekedeteit az értelem vezérli, érzelmeit egyáltalán nem vagy csak csökevényes formában engedi megnyilvánulni.
- A ritmusából kibillent szív rákényszeríti a beteget, hogy ismét középpontjára, lényének lényegére figyeljen. A túlzottan kauzális gondolkodás az éltető középpont, az őseredeti én elvesztéséhez s így félelemhez vezet.
- A félelem (Angst) szó a latin „angustus” származéka, s valaminek a „szűk” voltát jelenti. Ha az emberen elhatalmasodik a tulajdon érzelmeitől való félelem, s belső ritmusát illetően is állandó aggodalomban él, előbb-utóbb szívritmus-szabályozóhoz folyamodik.
- Ám ezzel csupán idegen ritmusnak veti alá magát, mely mindig kifogástalan szabályosságot mutat. Életét többé nem az érzelmek vezérlik, hanem egy rideg szerkezet.
- Ezzel szemben a harmonikus személyiség szív és agy, érzelem és értelem tökéletes összhangját mutatja – rátalált léte középpontjára. Az embernek tehát semmit se szabad „fél szívvel” csinálnia, inkább „szívét-lelkét bele kell adnia”, hogy teljes egészében visszanyerhesse önmagát.
Összefoglalva: Szívritmuszavar – kiestem saját ritmusomból; értelem és érzelem egyensúlya megbomlott; befolyásolhatatlan, túlságosam merev lettem
