Szervezetünk kiválasztó rendszere azt a célt szolgálja, hogy megsza­badítson bennünket a haszontalan vagy káros anyagoktól. Normális körülmények között erre azután kerül sor, hogy a táplálékot (azaz a benyomásokat) megemésztettük, s ennek során a számunkra fonto­sat kiszűrtük..

• A hasmenésben szenvedő beteg azonban a táplálékot, azaz a friss szellemi benyomásokat is, feldolgozatlanul engedi tovább, anélkül hogy kiválasztaná a hasznosíthatót.
• Következésképp a hasmenés mintegy demonstrálja a félelmet, képtelenséget vagy vonakodást, hogy szembenézzünk a dolgokkal, megbirkózzunk a felmerülő problémákkal. A hétköznapi beszéd e helyzetet találóan ragadja meg „a félelemtől a nadrágba csinálni” fordulatban.
• A hasmenés az attól való félelmet jelképezi, hogy nem nőttünk fel az elvégzendő dologhoz, az élet túl sokat követel tőlünk. Ahelyett, hogy szembe­néznénk a problémával, inkább visszahúzódunk egy csöndes, ma­gányos helyre, s hagyjuk, hadd menjenek a dolgok a maguk útján. Nem emésztjük meg az átélt eseményt, még csak nem is foglalko­zunk vele, engedjük, hogy csak úgy „keresztülmenjen” rajtunk.
• A hasmenés tetemes folyadékveszteséget jelent, így legfontosabb tennivalónk az, hogy szervezetünket nagy mennyiségű friss folya­dékhoz juttassuk. A folyadék egyben a testi és szellemi rugalmasság szimbóluma is. Testi és szellemi vonatkozásban tehát egyaránt elveszítettük a szükséges rugalmasságot. Újra meg kell kapnunk, vissza kell nyernünk, különben „kiszáradunk”.
• A krónikus hasmenés mögött általános félelem húzódik, misze­rint még nem nőttünk fel eléggé az életfeladatokhoz, míg az akut hasmenés egy konkrét problémára utal, amivel az illető nem kíván foglalkozni.

Összefoglalva: Hasmenés – szorongás, félelem és vonakodás az életfela­datokkal való megbirkózástól, az élettől való félelem, csök­kent rugalmasság