Aki nagyothallásban szenved, az bizonyos dolgokat nem tud vagy nem akar meghallani, vagy éppen „úgy hiszi, nem hall jól”!A nagyothallás lelki vonatkozás tekintetében a szembetegségekkel rokon. Ahogy a rövidlátó csak a nyerset, nagyot és egyértelműt látja, a nagyothalló csupán a hangos, feltűnő zajokat képes érzékelni.
- A finom hangárnyalatok egyáltalán nem léteznek számára. Ez a betegség tehát teljesen differenciálatlan gondolkodásmódra és lelki beállítódásra utalhat. Ez esetben a nagyothallónak meg kellene tanulnia érzékelni és megkülönböztetni egymástól az élet finom árnyalatait is.
- Másfelől viszont a nagyothalló viselkedése kísértetiesen hasonlít ahhoz a gyermekhez, aki valamit „nem akar meghallani”. Aki húzódozik valamely eléje állított feladat vállalásától vagy megoldásától, aki nem figyel a sors szavára, az testileg öntudatlanul hozzájárul hallóképessége elveszítéséhez. Betegsége (vagy egy baleset) gondoskodik róla, hogy valóban az történjen vele, amire titokban vágyik. A problémák egyidejűleg testi fogyatékosság formájában válnak láthatóvá.
Összefoglalva: Nagyothallás – felhívás, hogy vegyük észre az élet finom árnyalatait; hallani-nem-akarás; azt hiszem, „nem hallok jól”
