A fülfájás, mint a heveny gyulladások általában, egy meg nem élt belső konfliktusra utal. Az embernek fáj, hogy valamit meg kell hallgatnia. „Képtelen valamit tovább hallgatni.” Vagy éppen valami mást szeretne hallani. A fülfájás bizonyos mértékű összefüggést mutat az „engedelmességgel”..

• Az ember nem lelkiismeretének halk szavára fülel, hanem sokkal inkább mások véleményére. Fülfájás­ban szenved az, aki túlzottan is idegen kívánságokra és elvárásokra figyel, mások akarata szerint cselekszik, mások elképzelései szerint él ahelyett, hogy önmaga megvalósítására törekednék. Aki huzamo­sabb ideig nem hallgat magára, ne csodálkozzék, ha egy szép napon elveszíti látását és hallását.

• A fülfájás tehát figyelmeztetés, hogy jobban füleljünk befelé, ügyeljünk a belső hangra, a teremtés bennünk megszólaló ősi sza­vára. Hiszen ha tulajdon cselekedeteink nem állnak összhangban vele, akkor disszonancia keletkezik, mely az élet diszharmóniájá­ban nyilvánul meg. Amennyiben viszont az ember e belső hangra figyel és neki engedelmeskedik, összhangban áll a léttel, s nincs többé szüksége a fülfájásra mint az egészséges létezésmódra való figyelmeztetésre.

Összefoglalva: Fülfájás – elfojtott belső konfliktus, az engedelmesség hiánya; felhívás arra, hogy jobban figyeljek befelé; túlsá­gosan is mások kívánságaira hallgatok