A szoptatással kapcsolatos gondok többsége megelőz­hető, ha a babát mindig akkor etetjük, amikor éhes, és megfelelően tartjuk a karunkban. A leggyakoribb problémákra mellbimbó berepedése, kisebesedése, a tejcsatorna elzáródása, illetve a mell fájdalmas duzzanata, esetleg az elég­telen tejtermelés.

A szop­tatás – különösen az első néhány hétben – fizikailag rendkívül kimerítő lehet, és időbe telhet, amíg a ma­ma és a baba megtanul jól együttműködni.

Az alábbi módszerek, amelyek közül nem egyet igen régóta alkalmaz­nak, segíthetnek, hogy az élet e gyönyörű pillanatait valóban élvezni tudjuk

A mell feszülése esetén

• Ha megtelt a mellünk, és kényelmetlenül feszül, szoptatás előtt a bimbóudvar feletti és alatti területet az ujjunkkal nyom­kodva fejjünk le egy kevés tejet. A babának ugyanis könnyebb dolga van, ha a mell nem annyira feszes és kemény, ráadásul így egyből megérzi a tej illatát és ízét, ami arra ösz­tönzi, hogy nekilásson az evésnek.
• A mell néha annyira megtelik, hogy nem jön belőle tej. Ilyenkor tegyünk rá néhány percre meleg vizes borogatást. Egy vizes kéztörlő is jó, de az eldobható pelenkák még inkább megfelelnek erre a célra, mert sok vizet fognak fel, és jobban tartják a hőt. Áztassunk egy pelenkát meleg vízbe, és terítsük a mellünkre.
• Ha a baba szoptatás közben elalszik, vagy etetés után még mindig nagyon  teltnek  érezzük  a  mellünket, használjunk mellszívó készüléket, és fejjük le a tejet. Ha a mellet rendsze­resen kiürítjük, nagyobb tejtermelésre tudjuk ösztönözni. A felesleget mélyhűtőben lefagyaszthatjuk „ínségesebb” időkre.
• Napközben és éjszaka is szoptassunk gyakran, hogy a fel­gyülemlett tej rendszeresen ürülni tudjon, és megelőzzük pan­gását a mellben. Ez általában két-három óránkénti etetést jelent, ami azonban igény szerint változhat: szoptassuk meg a babát minden alkalommal, amikor jelzi, hogy éhes.

Megfelelő testhelyzet

• A kifejezetten szoptatáshoz kifejlesztett speciális, patkó ala­kú párnák jól illeszkednek a derékhoz, és kényelmes támaszt. A babát ne öltöztessük túl melegen, különben nagyobb valószínűséggel alszik el szopás közben.
• A nyugodt környezet biztosítása nagyon fontos: etessük a babát csendes, gyengén megvilágított helyiségben.
• Szoptatás közben a baba teste a testünk felé nézzen. Tart­suk a fenekét az egyik kezünkben, és támasszuk a fejét a kö­nyökhajlatunkra. Csiklandozzuk meg az alsó ajkát, és amikor erre kinyitja a száját, a szabad kezünkkel gyorsan támasszuk alá a mellünket, és vonjuk magunkhoz a csecsemőt. Ügyeljünk ar­ra, hogy ne csak a mellbimbót, hanem az egész bimbóudvart, vagy legalábbis a nagy részét a szájába vegye, mert csak így tud megfelelő erővel szívni.
• Ha valami miatt le kell választanunk a babát a mellről, mielőtt még jóllakna (például azért, hogy áttegyük a másik mellre, vagy mert esetleg csengettek), óvatosan dugjuk a kisujjunkat a baba szája sarka és a bimbó közé. A csecsemő veleszü­letett túlélőreflexszel rendelkezik: ha szopás közben félbesza­kítják, még erősebben tartja magát. Ezen a szorításon fokoza­tosan kell lazítanunk, nehogy a mellbimbó berepedjen.

Bal, jobb, bal

• A két mellből felváltva szoptassunk, egyik szoptatás alkal­mával az egyikből, utána a másikból, így lesz elég idő arra, hogy mindkettő ismét megteljen. Fontos, hogy az a mell telje­sen kiürüljön, amelyikből a baba szopott, ezért a maradékot mindig fejjük ki. Ezzel elkerülhetjük, hogy a mell feszüljön és fájdalmassá váljon. A pangó tej miatt a mell be is gyulladhat.

Ha nincs elég tej

• Ha nincs elegendő tejünk, igyunk naponta egy pohár alko­holmentes sört. Az italban lévő élesztőszármazék növeli a prolaktin, a tejtermelést befolyásoló hormon mennyiségét. Csak alkoholmentes sört igyunk, és mindig nagyjából 30 perc­cel a szoptatás előtt.
• A közvetlenül a mell alatti árokban elhelyezkedő akupresszúrás pont (Gyomor-18) stimulálásával hatékonyan ser­kenthető a tejtermelődés. Helyezzük a hüvelykujjunkat füg­gőlegesen az ötödik bordaközbe, a mellbimbóval egy vonalba. Nyomjuk körülbelül egy percig. Ha ez a módszer beválik, bár­milyen gyakran ismételhetjük.
• Reggelente igyunk édesköményteát. A kutatások szerint az édeskömény enyhe ösztrogénszerű hatással rendelkezik, ami serkentheti az anyatej termelését. Tegyünk 1 teáskanál édeskö­ménymagot egy csészényi forrásban lévő vízbe, két-három percig hagyjuk ázni, majd leszűrve fogyasszuk.

Egészséges serkentőszer

• A fokhagyma fogyasztása befolyásolja az anyatej ízét, ráadá­sul a csecsemők általában nagyon szeretik. Egy amerikai vizs­gálat során kiderült, hogy a babák több tejet ittak, és hosszabb ideig maradtak a mellen, ha édesanyjuk néhány órával a szop­tatás előtt fokhagymát evett. Az egészséges fűszernövény a kis­mamának is nagyon jót tesz.

A mellbimbó fájdalma

• Ha az egyik mellbimbó nagyon fáj, amíg nem javul a hely­zet, az egészséges mellbimbóból szoptassuk a babát.
• A  szoptatások között tegyünk hideg   vizes   borogatást mindkét mellre a fájdalom enyhítése érdekében.
• Ha a mellbimbó berepedezett vagy érzékeny, hagyjuk meg­száradni a levegőn etetés után. Ezután fejjünk ki, és kenjünk egy csepp anyatejet a mellbimbóra – az anyatej elősegíti a gyógyulást.
• Használhatunk  továbbá  E-vitamin olajat    (egyszerűen nyomjuk ki egy kilyukasztott kapszulából), olívaolajat, édes mandulaolajat vagy lanolint tartalmazó krémet. A következő szoptatás előtt mindig töröljük le az olajat vagy a kenőcsöt.

Hasznos

• Ha attól tartunk, hogy a baba nem jut elég tejhez, beszéljünk a védőnővel vagx a gyermekorvossal. Ha az egyik mell piros és érzékeny, ráadásul beláza-sodtunk, emlőgyulladás (mastitis) alakulhatott ki, amelyet a mellbimbó repe­désein keresztül a mellbe jutó baktériumok okoznak. Az orvos antibiotikumos kezelést írhat elő, és java­solni fogja, hogy igyunk sok vizet, lehetőség szerint feküdjünk, és az érintett mellből ne szoptassunk. Ne tévesszük össze a mas-titist a mirigyjáratokban fellépő, tejpangás miatt kialakuló emlőduzzanattal, mely szintén mellfájdalom­mal és bőrpírral jár, láz azonban nem kíséri. Ez igen gyakran előforduló probléma a nagyon ritka emlőgyulladással szemben.