A szenvedélybetegség minden formája mögött a saját én megtalá­lására irányuló ösztöntörekvés rejlik. Az ember jelenlegi létezés­módjával nincs megelégedve, többre vágyik, egyfajta ideális én után kutat, egy másféle vagy magasabb tudati szint elérésére törekszik. Mindaddig viszont, míg a keresés állapotában van, nem „Itt és Most” él, nem tapasztalhatja meg a beteljesülést.

• A szenvedély jelzi, hogy az ember mintegy megszállottja a beteljesülésnek, lázasan keresi igazi énjét ahelyett, hogy felismerné: mindent, amit oly kétségbeesetten keres, már önmagában birtokol.
• A szenvedély jellege világosan utal vágyam mibenlétére.
• A munka megszállottja abban a hitben él, hogy soha nem teljesít eleget. Ha elért teljesítményemmel nem vagyok megelégedve, hiányérzetemet siker­rel, elismeréssel, jó benyomás keltésével igyekszem kompenzálni.
• Ha testi külsőmet utasítom el, a fizikális (látszatmegoldást a mértéktelen evésben, falánkságban vélem megtalálni. Az evés azonban csupán látszólag tölti be a belső űrt, s problémámat csupán súlyosbítja, hiszen a külsőmmel egyre kevésbé leszek megelégedve.
• A kábítószer-szenvedély mélyén a tudat határainak kiszélesítésére irányuló vágy húzódik. A kábítószer hatására rövid időre hihetetlen magasságokba emelkedem, a kábulat múltával viszont még gyötrel­mesebben tapasztalom meg tudati világom szűkösségét.
• Az ember legszívesebben szeretne rögtön célhoz érni, anélkül persze, hogy valaha is el kelljen indulnia a feléje vezető úton, mely önmaga tökéletesítését, lénye fokozatos kibontakoztatását követeli meg.
• Az alkohol a problémákat és kínzó érzéseket, ahelyett hogy megol­daná, elfojtja. A lélek elkábul, egy ideig egyáltalán nem érzékeli a feladatokat, könnyűnek és szabadnak érzi magát, oldott és vidám, mintha problémái egyáltalán nem is lennének, ám amint az alkohol hatása alábbhagy, menthetetlenül bekövetkezik a keserű kijózanodás.
• Az utazási szenvedély szintén annak a jele, hogy az ember jelenlegi helyénél előrébb akar jutni, a lehető leggyorsabban tovább akar haladni. A megoldást azonban rossz helyen keresi – a belső helyett a külső szférában.

Összefoglalva: Szenvedélybetegség: sóvárgás „önmagunk” után; jelle­gére a szenvedély fajtája utal; az „öntudat” hiánya

Amit tenni kell

• A megoldás nyitja abban a felismerésben rejlik, hogy az ember csakis önnön lényében lelhet beteljesülést. A keresés minden megnyivánulásában a jövőre irányul, ám amit az ember meglelni kíván, az a jövőben nem található meg. A keresés akkor ér véget, ha az ember megtalálta és elfogadta önmagát. Célba jutott, így szenve­délyre többé semmi szüksége