Ha valakit „szélütés ér”, ez hirtelen szívhalált vagy agyvérzést jelent­het. Mindkét esetben érelzáródásról van szó, aminek következtében a szív, illetve az agy meghatározott területének vérellátásában zavar keletkezik, ami e szervrész elhalásához vezet. Az agyvérzés vagy vá­ratlanul következik be, vagy több napon át, fokozatosan „fejlődik ki”. Az esetek többségében féloldali bénulást eredményez, mely az egyik karra, lábra, testoldalra vagy az alsó arcfélre terjed ki.

• Ez az állapot akár hetekig is eltarthat, s végső soron görcsös bénuláshoz vezet. Ez annyit jelent, hogy az érintett testoldal izom­zata állandóan a normálisnál erősebben meg van feszítve. Mindez a szóban forgó testfél, illetve arcoldal torz tartását idézi elő, amin a beteg egyáltalán nem tud változtatni. Felléphetnek beszédzavarok és nyelési nehézségek is, továbbá a beteg képtelen befolyásolni vizelet- és székletürítését.
• A betegség súlyossága és természete szempontjából döntő fontos­ságú, hogy a károsodás melyik agyterületet és milyen mértékben érte. Bárhogy legyen is, a szélhűdés jelentősen megváltoztatja az illető ed­digi életvitelét. Bár bizonyos idő elteltével sokat javulhatnak az emlí­tett tünetek, mégis illúzió lenne azt gondolni, hogy előbb-utóbb minden olyan lesz, mint egykor volt.
• Nem is szabad olyannak lennie, hiszen éppen a régi állapot kényszerítette ki a szélütés bekövetkezését, s a betegség most meghatározott változtatásokat követel.
• Lelki síkon a szélütés azt jelenti, hogy a beteg személyiségének vagy tulajdon életének egy meghatározott területét nem éli meg, illetve tudatosan elutasítja.
• Aki viszont hagyja elsorvadni létének egyes részeit, előbb-utóbb cselekvőképtelenné válik az érintett te­rületeken, ami az adott testrész bénulásában külsőleg is megmutat­kozik.
• Minthogy az élet bizonyos területeinek elutasítása vagy a beteg adott helyzetekben megnyilvánuló (többnyire emocionális) képtelensége most már a külvilág számára is „szemmel láthatóvá” vált, a barátok és hozzátartozók gyakran pontosan meg tudják nevezni, mely területeken vált a beteg életképtelenné.
• Az érintett fél a legtöbb esetben „szűk látókörű” viselkedést tanúsít (illetve tanú­sított), különben már régóta képes lett volna megtenni a „sorsdöntő” lépést.

Összefoglalva: Szélhűdés – az élet egy területe elhalt; az érzelmi képesség hiánya, az érzelemkinyilvánítástól való vonakodás, „szűklátókörűség”, elutasítás.