Az akut, illetve krónikus rekedtség „szótlanná” teszi az embert! Ez egyfelől annyit jelent, hogy a beteg tehetetlennek érzi magát, úgy hiszi, „nincs több mondanivalója”, másfelől a rekedtség egyben felszólítás is, hogy a konfliktusokat ne hangerővel, hanem belső megértés és átalakulás révén próbálja megoldani.
Rekedtséget válthat ki a konfliktusoktól való félelem, az az érzés, hogy az illető nem tudja helyesen kifejezni magát, illetve ebben mások meggátolják.
Összefoglalva: Rekedtség: „szótlanság”, tehetetlenségérzet; az az érzés, hogy nincs mit mondanom; belső konfliktusok
