A koraszülés a gyermekkel szembeni belső, többnyire öntudatlan vagy elfojtott elutasításra utal. Az anyában idő előtt tudatosult, milyen változást fog előidézni életében a gyermek megjelenése Következésképp öntudatlanul megkísérli, hogy a magzattól, mint „nyugtalansága" kiváltó okától, a lehető leggyorsabban „megszaba­duljon". A túlhordás testi és lelki vonatkozásban egyaránt a koraszülés ellentéte. Az anya minél hosszabb ideig szeretné birtokolni, a hatal­mában tartani gyermekét.

• E tény a tudatban erőteljes ellenkezésbe ütközik, a kora­szülés mégis annak kísérlete, hogy kibújjunk a felelősség alól, anélkül hogy a többi érintett személlyel szemmel látható konfliktus­ra vagy nézeteltérésre kerülne sor.

• Hasonló a helyzet a látszatterhességgel is. Adva van egyrészt a gyermek utáni vágy és a lehetőség, hogy egész szeretetünkkel feléje forduljunk, másrészt viszont elutasítjuk partnerünket, sőt gyakran magát a szexualitást is.

• A terhesség és szülés tehát idealizált meg­világításba kerül anélkül, hogy a partnerkapcsolattal és szexualitással való összefüggésüket tekintetbe vennék és elfogadnák.

• Az érintett nők közül sokan vonakodnak attól, hogy partnerükkel összeütközésbe kerüljenek, így a látszatterhességgel jelképes érte­lemben egy lény után kutatnak, aki fölött rendelkezhetnek és hatal­mat gyakorolhatnak.

Szülés (koraszülés): öntudatlanul elfojtott elutasítás, a felelősségvállalás elvetése, a változástól való félelem

Túlhordás

• A test látható formában ki is fejezi ezt a viszonyulást, ugyanakkor világosan jelzi, hogy anya és gyermeke elválásának előbb-utóbb be kell következnie, mert így kívánja az élet természetes folyása.

• A túlhordást átélő nőknek meg kell tanulniuk, hogy az újszülött önálló lény. Az anyai szereppel való azonosulásuknak idejekorán érvényességi határt kell szabniuk, mielőtt még hasonló konfliktus lángolna fel, mikor a gyermek, felnővén, elhagyja a szülői házat