Az epezavarok tulajdon agresszív indulataink kezelésének nehéz­ségeire utalnak. Aki dühében tajtékzik, akit „elönt az epe”, de képtelen mérgét látható formában levezetni, zavart idéz elő epemű­ködésében.

• Az agresszió önmagában egyáltalán  nem elítélendő, de meg kell tanulnunk helyesen bánni vele. Akinek sok a gondja, bőven van min „rágódnia”, annál fennáll a gyomorbetegség kialakulásá­nak veszélye. Aki szüntelenül bosszankodik a valóság miatt anélkül, hogy megváltoztatná vagy éppen elfogadná, abban agresszív indu­latok fognak felgyülemleni, melyek nem találnak levezetésre, külö­nösen ha az illető nincs is tudatában a problémáinak.
• Az epebetegnek meg kell tanulnia vállalni belső indulatait, nyíl­tan kifejezésre juttatni őket, ugyanakkor cselekvő módon megvál­toztatni környezetét. Le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, s óvakodnia kell attól, hogy belsőleg felgyűlt energiája ne szüntele­nül önmaga felé süljön el. Hiszen a benne keletkező agressziók voltaképpen valaki más ellen irányulnak!
• Amennyiben az érzelmi jellegű agressziók felgyülemlése huza­mosabb ideig eltart, a tünetek következő erősségi fokozatában be­következik az epekövek kialakulása. A kemény, keserű gondolatok és összetorlódott agressziók kikristályosodtak, megkövesedtek. Az élet mintegy kényszerhelyzetbe került, s a robbanásveszélyes ener­giák előbb-utóbb fájdalmas epekólikában nyilvánulnak meg.

•  

  Összefoglalva: Epebántalmak- visszanyelt düh és agresszió. Meg kell tanulnunk önmagunkat „kifejezni’, vállalni és „megnyil­vánulni engedni”.